Kedvenc filmem

A kedvenc filmem a Rémálom az Elm utcában. Ez egy amerikai thriller, de a 2010es változata a vígjáték, családi film kategóriába is besorolható.  Nemrég vetítették a felújított változatát a mozikban. Ez a változat is nagyon tetszett, de mégis az 1984-es Wes Craven féle eredeti lopta be igazán magát a szívembe. A 2010es feldolgozástól többet vártam. Amikor beültünk a barátaimmal a moziterembe, arra számítottunk hogy rengeteg álmatlan éjszakát fog nekünk okozni a méltán híressé vált Freddy. Ezzel szemben szinte nem volt egy igazán rémisztő elem sem abban a közel két órás filmben. Nagy csalódás volt számomra végignézni, hogy eltudják rontani a régi, igaz kicsit ómódi elemekkel feldobott horrorfimeket.
A film arról szól, hogy egy fiatal lányt, Nancy-t szörnyű rémálmok gyötörnek. Ezt elmeséli közeli barátainak, amikor kiderül hogy őket is ugyanez a rossz álom kínozza már napok óta. Az álom szereplője ugyanaz az idős, égési sérüléseket szenvedett csíkos pulóveres úriember. Majd egy szépnek induló napon Nancy egyik barátnőjét megölik álmában. A rendőrség az áldozat egyik barátnőjét gyanúsítja. Ám Nancy rájön, hogy nem más volt a gyilkos, mint a csíkos pulóveres férfi, Freddy. Szépen lassan az összes barátja meghal. Nancy rájön, hogy csak úgy győzheti le a férfit, hogy ébren marad, de ez csak egy átmeneti állapot. Nancy-t ledönt a lábáról az álmosság, ekkor sor kerül a mindent eldöntő csatára a lányt kísértő démon alakkal.
Robert Englund szerintem nagyszerűen alakította a rém, Freddy szerepét. Néha igazán elhittem, hogy az egy valóságos alak.